A transzferár dokumentáció felépítése és elkészítésének menete
Mint ismeretes, a transzferár nyilvántartást
minden szerződésre külön vonatkozólag szükséges elkészíteni, habár a
kötelezettség összevontan is teljesíthető, ha a szerződéseknek azonos a
tárgya azonos és az összevonás nem veszélyezteti az
összehasonlíthatóságot. Ilyen esetekben kötelező az összevonást a
nyilvántartásban megindokolni.
Mit kell tartalmaznia a transzferár nyilvántartásnak? Legfőképp a következőket:
- a kapcsolt vállalkozás neve, székhelye, adószáma, cégjegyzékszáma, cégjegyzéket vezető bíróság megnevezése és székhelye
- a szerződés tartalma, megkötésének (módosításának) időpontja, időbeli hatálya
- a szolgáltatás jellemzői, a teljesítés módja és feltételei
- a tevékenység elemei, jellemzői; erőforrások; üzleti kockázat
- a piac meghatározása, jellemzői
- a piaci ár meghatározására használt módszer megnevezése, a módszer kiválasztásának indokait,
- az összehasonlításhoz felhasznált adatok meghatározása és a felhasznált adatok kiválasztásának menete
- az összehasonlítható szolgáltatások alapján a számított ár, árrés, haszon, egyéb érték
- a piaci ár megállapításával összefüggő bírósági, hatósági eljárás ügyállása
- a dokumentáció elkészítésének (módosításának) időpontja.
Fontos
tudni, hogy a nyilvántartás elkészítésének mindenkori határideje nem
más, mint a társasági adóbevallás benyújtásának napja.
Mi legyen a transzferár nyilvántartás elkészítésének a menete?A dokumentációnak tartalmaznia kell a transzferár-képzés mindenre kiterjedő elemzését. Ez a következőket foglalja magában:
1. Gazdasági értékelés, a piaci ár meghatározására szolgáló módszer kiválasztása
A
gazdasági elemzés a vállalkozás tényleges jogi és vezetési profiljának
meghatározásával kezdődik, ami megkönnyíti a megfelelő
transzferár-képzési módszer kiválasztását és az összehasonlítható
ügyletekre, illetve tranzakciókra vonatkozó keresési kritériumok
meghatározását. A keresési kritériumok révén olyan összehasonlítható
tranzakciókat kell azonosítani, melyek lehetővé teszik az érintett
ügyletre vonatkozó szokásos piaci ár meghatározását. A legtöbb
országban, ahol transzferár szabályozás van érvényben, a szokásos piaci
ár tartományát a harmadik féllel folytatott tranzakciókban alkalmazott
árak alsó és felső kvartilise közti tartománnyal azonosítják.
2. Pénzügyi elemzés
Az
elemzés során a gazdasági elemzés eredményeit a vizsgált kapcsolt
vállalkozások közötti tranzakciókra kell alkalmazni, oly módon, hogy a
kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árakat pénzügyi mutatószámok
segítségével össze kell vetni a szokásos piaci ár tartományával. A
számításokat ésszerű kiigazításokkal korrigálni kell, amennyiben
jelentős eltérés mutatkozik a társaság és az összehasonlításba bevont
cégek mutatói között.
3. A piaci ár meghatározására vonatkozó módszer kiválasztása
A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a)
Összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az
az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz
vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható
piacon. Hátránya, hogy nehezen található teljes mértékben homogén
termék/szolgáltatás, ezért a módszer adóhatósági szempontból több
esetben kifogásolható.
b) Viszonteladási árak módszerével,
amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független
felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott
ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal.
Kereskedő cégeknél javasolt.
c) Költség és jövedelem módszerrel,
amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal
növelt értékében kell meghatározni.
A módszerek használatához
általában egy ún. szokásos piaci haszonkulcs szükséges, amelynek
alkalmazását adott esetben szintén indokolni kell. A haszonkulcs
figyelembe vétele biztosítja, hogy az adózó nyereséggel folytatja a
cégcsoporton belüli tevékenységét. A piaci ár meghatározásánál az adózó
kizárólag a vonatkozó rendeletben meghatározott adatokat veheti
figyelembe. Pontosan meg kell jelölni a dokumentációban feltüntetett
adatok hivatkozását olyan formában, hogy az bármikor ellenőrizhető
legyen.
4. Az összehasonlítható adatok adatbázisának hozzáférhetősége
A transzferárak adóhatósági megközelítése
Az
APEH a csoportügyletek ellenőrzésére nagy hangsúlyt fektet. Az
ellenőrzések során továbbra is a formai megfelelés dominál, azonban
tartalmi megállapítások is egyre gyakoribbak.
A dokumentáció
elkészítési határidejének lejárta után az adóhatóság ellenőrzés céljából
bekérheti a transzferár dokumentációt, ekkor az adózónak azt 3
munkanapon belül be kell mutatnia. Ha ennek nem tud eleget tenni, az
APEH dokumentációs kötelezettség elmulasztásáért 2 millió Ft-ig terjedő
mulasztási bírsággal sújthatja az adott társaságot szerződésenként,
annak hiányában pedig ügyletenként.
APEH előzetes ár-megállapítási „szolgáltatása”
Magyarország
2007. január 1-jén bevezette az előzetes ármegállapítás intézményét,
mely megegyezést tesz lehetővé az adóhatósággal a szokásos piaci ár
elvének a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletekre vonatkozó
jövőbeni alkalmazásáról. Az előzetes ár-megállapítási eljárás lehet:
- egyoldalú - hatálya a magyar adóhatóságra és a magyar adóalanyra terjed ki,
- kétoldalú - hatálya a két kapcsolt vállalkozásra és az illetőségük szerinti adóhatóságokra terjed ki, valamint
- többoldalú - hatálya több külföldi adóhatóságra és kapcsolt vállalkozásra terjed ki.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény („Art.”) 132.§-a szerint
- az előzetes ármegállapítás iránti kérelem csak adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy ügyvéd ellenjegyzésével;
- az ármegállapítás tárgya csak jövőbeni ügylet lehet;
- a határozat határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre érvényes, amely egy alkalommal három évre meghosszabbítható;
- az eljárás lefolyatásának határideje 120 nap, melyet a Pénzügyminisztérium két alkalommal 60 nappal meghosszabbíthat.