A transzferárakat évek óta fokozottan ellenőrzi az adóhatóság az
adóbevételek növelése érdekében. Magyarországon az APEH 2007-ben 215,
2008-ban 784, 2009 első kilenc hónapjában pedig már 1616 ellenőrzést
végzett Nemcsak az ellenőrzések száma nőtt meg, az APEH az utóbbi időben alaposabban és
mélyebben vizsgálja a vállalatközi ügyletek körülményeit, a
dokumentációk tartalmát, mint bármikor korábban. Éppen ezért érdemes a
figyelem homlokterébe helyezni a transzferárakat és különös
alapossággal készíteni a transzferár-nyilvántartás dokumentációját.
A cégek ellenőrzési gyakorlatát folyamatosan szigorítja az adóhatóság. Bár a
transzferárakat érintő jelentősebb jogszabály-módosítás az elmúlt egy
évben nem történt, az ellenőrzési gyakorlat szigorodása számos ponton új
kihívások elé állította a transzferár szabályozás alá eső kapcsolt
vállalkozásokat.
A transzferár
A
legtöbb gazdasági ügylet árát a piac alakítja ki, ezáltal a független
felek között létrejön a piaci ár, mely mindig változó, ezt hívjuk
szokásos piaci árnak. Vannak azonban olyan ügyletek, amelynek a
szereplői egymástól nem függetlenek. Ilyen esetben előfordulhat, hogy
egymás között nem a piaci árat alkalmazzák, hanem annál magasabb vagy
alacsonyabb értéken kereskednek egymással. ezt nevezzük elszámolói árnak
vagy transzferárnak. Kik a nem független vállalkozások? Olyan
vállalkozások elsősorban, amelyek egymásban tulajdoni részesedéssel
rendelkeznek.
– A fejlődő ellenőrzési gyakorlat következtében az elmúlt egy-két évben a tartalmi transzferár-vizsgálatok nyomán megállapított adókülönbözet összege messze meghaladta a formai hibák miatt kiszabott mulasztási bírságból adódó büntetéseket. Ezt a tendenciát támasztja alá, hogy míg a tartalmi hiányosságok és hibák kapcsán megállapított adókülönbözet összege a 2010-es adóév adatai szerint 45 százalékkal, 43, 7 milliárd forintra nőtt az egy évvel korábbihoz képest, a formai hiányosságok miatt kivetett mulasztási bírságok összege 27 százalékkal, 318 millió forintra csökkent ugyanebben az időszakban – mutatott rá Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere, aki szerint az sem kizárt, hogy a bírságokra vonatkozó új szabályok miatt a jövőben a mulasztási bírságok összege sem fog csökkenni.
A cégek 2007 óta vehetik igénybe a hatósági ármegállapítás intézményét, ám a Deloitte tapasztalatai szerint ténylegesen csak az elmúlt két évben kezdtek el foglalkozni ezzel a lehetőséggel, és az idei az első olyan év, amikor valóban jelentős növekedés tapasztalható a kérelmek számában. Azon ügyleteknél, amelyeknél az érintett cég él az előzetes ármegállapítás lehetőségével, az ügyben hozott határozat – változatlan tényállás esetén - köti az adóhatóságot, így egy ellenőrzés során a transzferár kiigazítás kockázata minimális, kivéve az olyan eseteket, amikor a revizorok úgy tapasztalják, hogy a vállalat az adott ügyletet nem a határozatban elfogadott módon bonyolítja.
Fontos új tendencia, hogy míg a vállalatok előzetes hatósági ármegállapítást kezdetben csak speciális ügyleteikre kértek, ma már egyre jellemzőbb, hogy az egyszerűbb, alaptevékenységükhöz kötődő, nagy volumenű ügyleteiknél is élnek ezzel a lehetőséggel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a cégek kezdik felismerni a módszer hatékonyságát, amellyel megelőzhetők a későbbi vitás esetek, az idő- és költségigényes jogorvoslati procedúrák, illetve a jogerősen megállapított adókülönbözettel járó, esetenként tetemes adóhatások.
Fokozott figyelem: veszteség és a nagy korrekció
Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az átfogó ellenőrzések során van néhány olyan körülmény, amely fokozottan a transzferárak felé irányítja a revizorok figyelmét. Ilyen például az, ha a vizsgált cég, vagy csupán annak egy kapcsolt ügylete veszteséget termel, illetve az is, ha a transzferár-ügyletekhez nagy összegű év égi korrekciós számlák is kapcsolódnak. Célzott ellenőrzésre lehet számítani abban az esetben is, ha a cég jövedelmezősége lényegesen eltér az iparági átlagtól (amit az adóhatóság saját irányszámai alapján mér fel), és természetesen akkor is, ha hiányoznak a transzferárazással kapcsolatos dokumentációk vagy szerződések.
Az ellenőrzések során kiemelten vizsgálják az összehasonlító adatok kiválasztását és a piaci ársáv megállapításának módját, a hatóság ellenőrzi továbbá az egyes kapcsolt ügyletekhez köthető költségalapokat is.
Az adóhatóság emellett az ügylet körülményeit is feltérképezi: megvizsgálja, hogy ésszerű-e, ahogyan a kapcsolt vállalkozás az adott ügyletet bonyolítja, és megfelelő üzleti indok hiányában megkérdőjelezheti a kapcsolt ügylethez kapcsolódó teljes költség levonhatóságát.